Magam el�tt a f�ldet l�tom,
A csupasz falat �s a r�csot.

A f�ld nedves �s hideg nagyon
Ha j�rok, �gy �rzem, meghalok.

A fal b�zlik �s pen�szes
Ak�r a rohadt eny�szet.

A r�cs m�r rozsd�s �s ny�lk�s,
S mag�b�l maszlagot ok�d.

Van egy ajt�, de z�rva �ll,
Mint a lelkem; �gy kinyitn�m.

J� gyermek akartam lenni,
De a v�gy utol�rt mindig:

Musz�ly gy�l�ln�m valamit,
S �rzem az Ellen* tanait.

Tudom, s �rzem, mert bennem van
A tulajdons�gaimban.

Nincs t�bb� m�r ki�t innen,
Nem baj, biztons�gos itt benn.

Nem �r a nap �rt� f�nye,
sem az ember h�lyes�ge.

J�l elvagyok b�rt�n�mben,
Nekem s�t�ts�g a minden.

F�ltem megtagadni az Istent,
De �gy j�r kiben hitem nincsen.

Hab�r... bel�l f�jdalamat �rzek,
Tudom, nem t�le, s meg nem t�rek.

*Ellen: itt az Egyh�z ellenesekre �rtend�