Este

Az est�k mindig olyan nyugodtak... Minden reggel, mikor felkelek, �rzem, hogy hossz� lesz a nap, �s eleve f�radtan v�gok bele. Ilyenkor nagyfok� pesszimizmus bor�tja be az eg�sz vil�got, �s legsz�vesebben leh�zn�m a red�nyt. n�ha a rol�t is... Azt�n egy f�raszt�, t�bbnyire csal�d�sokban b�velked� nap ut�n �szreveszem, hogy a nap �l�nk, szinte (ha sz�nhez kellene hasonl�tani) feh�ren t�z� sugarai �tv�ltanak gyenge, er�tlen fokozatosan s�t�ted� s�rg�ra. A f�k leveleit lassan simogatja a szell�, �s a s�rga sz�rk�be, majd s�t�tk�kbe megy �t... minden ember m�sk�nt l�tja az alkonyatot. Nekem ez olyan, mint m�soknak a reggel; valami eg�szen �j dolog kezdete...
Egy id� ut�n m�r csendesedik az aszfalt zaja, �s az er�tlen s�rg�s napf�ny utols� hamvait egy naranccs�rga f�ny kelti �j �letre, ez azonban m�r mesters�ges; az utcai l�mpa f�nye. Na �s persze a hatalmas, bolyg� m�ret�, de innen par�nyi f�nyl� kis csillagok rem�nysugarai �s a hold, fak� s�rg�ssz�rk�s f�nye is beseg�t a l�mp�nak. ezek mind mind az �lmok kifut�j�nak a v�r�s sz�nyeg�nek fonalai.
Az �jjel leple leesett. az �sszes k�nnycsepp kihullt. A h�z zord �s hideg, mintha sz�z �v telt volna el abban a n�h�ny percben, am�g a kapcsol�khoz ny�ltunk �s s�t�ts�get bor�tottunk a h�zra. Bez�rk�zom a n�gy fal k�z�. behajtom az ajt�m, �s ilyenkor annyira egyszer� kiz�rni a vil�got... olyan egyszer� meg nem hallani az utc�n buliz� fiatal fi�k hangj�t, akikhez h�zna a sz�vem, de alszom, m�g nekik most kezd�dik az �let.. �, ha tudn�k, egy igaz lelk� embernek nem csak kicsapong�sok sorozat�b�l �ll az �let. �, ha �k is egyszer csak egyetlen egyszer egy olyan vil�gba ker�ln�nek s�t�ted�s ut�n mint �n... azt is megkaphatn�k, amir�l eddig m�g �lmodni sem mertek... Nem mertek, mert nem tudj�k �s val�sz�n�leg nem is fogj�k soha megtudni; az �lmok vil�g�ban nincs hat�r. De vigy�zni kell, mert (hogy id�zzek valahonnan): az �lmok �gy terjednek mint a t�z, �s n�ha t�k�letesen elpuszt�tanak benn�nket. Ha elragad a t�lz� k�pzelet, �s t�ls�gosan elmer�lsz az �lmokban, nehezebb fel�bredni mint hinn�d...
Viszont engem ezek sohasem �rdekeltek. Mikor lehajtom a fejem arra a lapos p�rn�ra, nekem megsz�nik a vil�g... �gy �rzem magam mint valami drogos, aki kurv�ra besz�vott; csak nekem semmi nem kell ahhoz ilyenkor, hogy mindent elfelejtsek, ami valaha is t�rt�nt velem, �s csak arra koncentr�ljak amire akarok. Az a legszebb benne, hogy m�r majdnem val�s�g. Lebegni �ntudatlanul a nagy semmiben, nyitott szemmel is azt l�tni mint csukottal, kiz�rni a vil�got m�gis t�k�letesen magam�nak tudni... Enn�l szebbet  el se tudn�k k�pzelni... �s akkor egy halk nesz sikoly�ra kiny�lnak a szemeim, a s�t�ts�g ut�n kutatva, de nem tal�lom, elveszett, felem�sztette azt a f�ny, a reggel. Gy�r�tt arccal, mint akit megb�ntettek, mert szabad volt, �bredek fel, �s nincs id�m magamhoz t�rni, indulnom kell, mert v�r r�m �jabb 15 �bren t�lt�tt �ra. Mindig mikor felkelek tudom, hogy aznap m�r csak egy j� dolog v�r r�m: a lefekv�s. �s ez �gy megy napr�l napra, minden reggel ugyanolyan, de tudom, hogy minden este m�s, �s tudom, ha egyszer meghalok, mint c�rnasz�l, vagyis mint csillag fogok tov�bb �lni, �s csak akkor fogj�k l�tni egy kis darabom, ha �jjel lesz, mert �n csak akkor vagyok szabad.