M�r s�t�t van, �s �gy semmi sem l�tszik,
De valahol messze egy f�nyfolt j�tszik.
Ember vagyok, teh�t k�vetnem kell azt,
Nem sejtve, mi lehet, �s mit akarhat.
"Mi�rt van s�t�ts�g? Isten, hozz r�m f�nyt!"
K�rem, hogy l�ssam, mi t�nd�k�l, s mi�rt.
A megv�lt� vil�goss�g elmarad,
�gy menetelek tov�bb minduntalan.
De k�zel hozz� m�r j�l l�tom, mi az:
A S�t�nt�l isteni f�ny sz�momra.
Hab�r nevets�ges m�sa a napnak,
Pont j�, ha amaz m�r nekem f�nyt nem ad.
"Isten, mi�rt akartad hogy ide jussak?
Tehett�l volna ellene, ha akarsz.
Vagy tal�n elj�tt az ideje annak,
Hogy a hajnal a s�t�nizmusra virradt,
S a kereszt�nys�g csillaga le�ldozott?
Mi�rt nem v�laszolsz? Tudom, hogy tudod!
Gyenge vagy, mert meg sem tudsz sz�lalni,
Csak a kis K�nyvedben istenkedni!
�gy viselkedsz, mintha nem is �ln�l,
S �pp �gy teszel, mintha nem is lenn�l.
Nem, t�bb� m�r nem hiszek Te benned
Mert �rzem, hogy nincs j�s�gos Isten!"