Lehullott az �gb�l a f�ldre,
Elt�ntek a sz�rnyai m�r v�gleg,
de l�tja az, aki �t meg�rti,
Ott lebegnek m�g, biztosan �rzi.

Az �tja relyt�j, hogy mi c�l hajtja,
De egy vil�gos, � azt akarja:
Szeress�k, �s ezt mind meg is kapja,
mert f�nyk�nt lebeg az � alakja.

Ugyan n�ha oly' mag�nyos �s f�l,
Pedig v�gya csup�n egy �lel�s,
Mi el�zi a k�telyt �r�kre,
Hogy nem szereti �t m�r senkise.

Roppant ereje abban lapul meg:
� �gy tud szeretni, ahogy m�s nem,
De ha az ut�lat utol�ri,
�gy �rt�it kegyelem nem �ri.

A sz�ve-lelke n�ha megt�rik,
F�jdalm�ban szinte majd' elv�rzik,
De az �rt�t maga m�g�tt hagyva
�ledhet fel a r�gi alakja.