N�ma csendben �llunk egym�s mellett,
Te engem n�zel, �n pedig t�ged,
Majd v�gy csillan meg a szemeidben:
"�gy akarlak ahogy te is engem"

K�zel hajolsz hozz�m, nagyon k�zel,
S az ajkaink lassan �ssze�rnek.
M�r �rzem az arcod melegs�g�t,
S a l�gy l�legzeted �rint�s�t.

Majd csend borul a zsibong� t�jra,
Megsz�nik az id� kontinuuma,
A zaj eln�mul, a hang eltompul;
�s a sz�vem hangosan megkondul.

Mint z�ld r�teken, vir�gok ny�lnak,
S a f�re r�sz�ll a nedves harmat.
A sz�l lengeti a selymes hajad;
Magamhoz �lellek j� szorosan.

�rzem, hogy vadabbul tombol a v�gy,
S a cs�koddal minden gondom elsz�ll.
Szinte m�r sz�tharapom az ajkad,
F�lek, hogy a v�g�n fel is fallak.

S hirtelen v�get �r ez az �lom,
M�r csak a szemed n�zem �s b�nom,
Hogy v�ge... de nem b�rom, akarlak,
S �jra kezdem cs�kolni a sz�dat.

"Nem menek�lsz" - nevetve gondolom,
De tudom, hogy azt te sem akarod.
�gy �r�kk� csak itt �lln�k veled,
De a val�s�g m�r kegyetlenebb...

�s �jfent a szemeidet n�zem,
T�n�d�m, hogy mire gondolsz �ppen.
Az �n gondolataim m�r tiszt�k:
�jra akarom veled e csod�t.