Idej�tt�nk mi egyn�h�nyan,
F�lve n�zt�nk a t�volba.
Nem l�ttunk m�st csak a pusztul�st,
�s a v�gtelen elk�rhoz�st.

�rezz�k, hogy elragad a v�gy;
Mell�j�k szeg�d�nk, nincs hat�r.
Rombulunk, puszt�tunk, mocskolunk,
De m�r nem el�g, m�st akarunk.

T�ll�p�nk rajtuk, sz�nalmasok...
Mert nek�nk m�r csak a v�r ragyog
Sz�veket t�p�nk, s feket�t�nk,
M�s �letnek nem kegyelmez�nk.

Felemel minket a zavarg�s,
�s gy�ny�rk�dtet a rothad�s:
Beleket t�pve, v�rben �szva,
K�nnyeket a porba tiporva.

S ha egy v�res kisgyermek tal�n
�pp s�rva kegyelem�rt ki�lt,
Akkor mi ott lesz�nk, s nevet�nk,
Szenvedjen, mert mi is szenvedt�nk.

Az �let m�r r�g nem egy �lom,
�rzed m�r te is a v�lladon,
Lenyom a teher, s mint a keser,
De az id� tov�bb menetel...

S hol v�rben f�rdenek V�reink,
Hol m�r s�rva hullnak �seink.
Hol m�r t�bb f�jdalmat nem �rz�nk,
Mi akkor ott lesz�nk, s �rvend�nk.