Egy kicsiny szobában vagyok,
Némán magam elé nézek,
S átkarol az én angyalom,
Akit tiszta szívvel féltek.

Odakint vad vihar dühöng,
Szikráznak a villámok,
S az ég pillanatonként döng,
Megtörve sok békés álmot.

S bent, mellettem az én angyalom
Szívbe markoló hangjával,
És gyönyörű ajkaival
Azt suttogja: "Félek.. nagyon!"

Ekkor a gyönyör féktelen,
S határtalan ízét érzem,
Mely megfogan a szívemben,
Csupán mert ezt átélhetem.

Értelmetlen ez az öröm,
Mégis eme vágyam örök,
Csak egy kis boldogság végre,
S csak egy kis meghittség érjen.